Görgessen

Egyéb

„Minden megteszünk a bajnokság megnyeréséért”

„Minden megteszünk a bajnokság megnyeréséért”

Sorozatunkban az Albert Alapítvány által díjazott sportolókkal beszélgetünk a kezdetekről, eredményeikről, illetve a jövőről. Második körben klubunk fiatal kézilabdázóit kérdeztük.

Balogh Ádám a korábban szintén kézilabdázó édesanyja javaslatára kezdte ezt a sportot űzni. „Korábban úsztam, bicikliztem, fociztam, de egyik sem volt szimpatikus, így maradtam a kézilabdánál” – meséli Ádám, aki tavaly Európa-bajnokságot nyert a magyar strandkézilabda válogatott tagjaként. De mi is ez a sportág? „Sokkal szabadabb, kevésbé kötött, mint a teremkézilabda. Vannak speciális játékosok, mint például a Nyúl, akinek a gólja kettőt ér. Vannak továbbá speciális, akrobatikus mozdulatok, mint a horgas, vagy a kínai. Ha így szerzel gólt, az is kettőt ér. Azonban csak akkor mehet fel a Nyúl, ha a kapus lejön, amelynek szerepeltetése így kockázatot is hordoz magában…” – avatott be a részletekbe minket Ádám. Fiatal játékosunk célja az idei szezonban, hogy a teremkézilabda csapattal bekerüljenek a Final 4-ba, illetve hogy jobban, összeszokottabban játszanak. „Továbbá személy szerint szeretnék részt venni a nyári Ifjúsági Olimpián” – zárta gondolatait Balogh Ádám.

Ádám csapattársa, Kovács Boldizsár nagyon fiatalon, már óvodában megismerkedett a kézilabdával, majd hamarosan csatlakozott a helyi csapathoz. Boldizsár szintén részt vett a tavalyi strandkézilabda Európa-bajnokságon. „Az Eb-t megelőzte egy nagyon komoly edzőtábor, hat héten keresztül voltak edzések sok gyerekkel, és ez alapján választották ki azokat, akiket behívtak végül a keretbe. Az edzőink mindig azt mondták, hogy élvezzük a játékot, ne a torna megnyerésére koncentráljunk. Összetartó, jó csapat alakult ki, jól sikerültek a csoportmeccsek, utána pedig egy  könnyű sorsolást kaptunk, így végül egymásért is küzdve sikerült megnyernünk a tornát. Minden este összeültünk, megbeszéltük az előző meccset, meg hogy mi volt jó, de azt is, amin változtatani kéne. Szerintem ez nagy erőt adott mindenkinek. A döntő pedig örökre emlékezetes élmény marad” – meséli Boldizsár, aki a Fradi utánpótláscsapataival is harcban áll a bajnokságban. „Az U18-as csapattal szeretnénk bejutni a Final 4-ba, az U16-al pedig szeretnénk megnyerni a bajnokságot. Szezon előtt nagy elvárások voltak felénk, hiszen az előző korosztály megnyerte a bajnokságot, de a csapategységünk nagyon jó, és mindent megteszünk a bajnokság megnyeréséért.”

Nagy-Jávori Zalán fiatal kora óta követte a kézilabdát, amelyet mindig is ki szeretett volna próbálni. Nyolcévesen ez meg is történt vele, azóta pedig az élete részévé vált ez a sportág. Zalán is részese volt a strandkézilabdában Európa-bajnok csapatnak, amely sikerről így mesélt: „Szórakoztatóbb, felszabadultabb sport, mint a teremkézilabda, így aztán hatalmas élmény játszani. Nagyon jó csapat gyűlt össze, örülök, hogy sikerült megnyernünk a kupát.” A Fradi utánpótláscsapatában bár elvesztettek két fontos meccset, így is arra törekednek, hogy tavasszal ezeket a hibákat kiküszöböljék, és bejussanak a Final 4-ba. „Hosszú távon szeretnék stabil NB I-es játékos lenni, a legnagyobb álmom pedig természetesen a válogatottság kiharcolása.”

Mészáros Virág nyolcéves korában, az iskolában látott egy Fradi toborzóplakátot, ami megragadta a figyelmét, így úgy döntött, elmegy az edzésre. „Jól éreztem magamat, utána rendszeresen jártam az edzésekre, hamarosan pedig a csapatba is bekerültem. A tavalyi évünk nagyon szép volt, hiszen országos bajnokok tudtunk lenni az ificsapattal, a serdülővel pedig a második helyet szereztük meg. Az utánpótlás válogatottba is bekerültem, amely csapattal az EYOF-on (Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál) aranyérmet nyertünk. Ezekre az eredményekre nagyon büszke vagyok” – mondta Virág, aki az elkövetkezendő időszakban a saját fejlődésére szeretne koncentrálni. „A jelenlegi nem életem szezonja, de úgy fogom fel, hogy ebből is tanulni kell. Hosszabb távon a legnagyobb álmom, hogy a felnőtt csapatban szerepeljek, de ha ez nem jön össze, akkor is szeretnék NB I-es kézilabdázó lenni.”

Papp Dorkának az édesanyja is kézilabdázott, a róla készült felvételek megnézése után döntötte el, hogy ő is szeretné ezt a sportágat űzni. „Először szivacskézivel kezdtem, majd következett a teremkézilabda” – mesélte a kezdetekről Dorka, aki arra a legbüszkébb, hogy 16 évesen már debütált a Ferencváros felnőtt csapatában. „Az utánpótlás csapattal szeretnénk bejutni a Final 4-ba, illetve ott megszerezni az első helyet, a válogatottal pedig szeretném megnyerni a nyári, montenegrói Európa-bajnokságot” – mondja Dorka, akinek hosszú távú terve, hogy a Ferencváros és a magyar válogatott meghatározó játékosa legyen.

Menczer Lili egyik barátnőjén keresztül ismerkedett meg a kézilabdával, amelyet kapusként kezdett. A Ferencvároshoz egyik edzője javaslatára csatlakozott. „A legbüszkébb talán a tavalyi szezonra vagyok, amikor serdülővel országos második, az ifivel pedig első helyezést értünk el, a válogatottal pedig megnyertük az EYOF-ot. Az idei szezonom elég rövid volt, hiszen hamar megsérültem, és jelenleg még mindig abból épülök fel. Remélem, hamarosan pályára léphetek, szeretnénk a csapattal bent maradni az NB I B-ben, egyelőre erre koncentrálunk, a Final 4-ban pedig szeretnénk érmes helyen végezni” – zárja gondolatait Menczer Lili.

Török Fanni is az iskolában ismerkedett meg a kézilabdával, a legszívesebben pedig a tavalyi EYOF győzelemre, illetve a Final 4-ban elért második helyre emlékszik vissza. „Az idei szezon hártalévő részében szeretném a legtöbbet kihozni magamból, a legfőbb célunk a bent maradás az NB I B-ben, illetve az ifjúsági Final 4 megnyerése. Hosszútávon pedig stabil NB I-es játékos szeretnék lenni” – zárta gondolatait Fanni.

Szabó Laura Gyömrőn kezdett el szivacskézilabdázni, onnan csatlakozott a Ferencvároshoz, amelynek színeiben tavaly megnyerte a az ifjúsági bajnokságot. „Az EYOF győzelemre is büszke vagyok természetesen”  – teszi hozzá Laura, aki szintén szeretne bent maradni az NB I B-ben, illetve az ifivel megnyerni a bajnokságot. „Szeretném idén magamból a legtöbbet kihozni, aztán pedig az NB I-ben, illetve a válogatottban szerepelni.”

Imre Szófi édesanyja kézilabdázott, apukája pedig vívott, így komoly dilemma volt, hogy melyik sportágat válassza. „Testvérem a kézilabdát választotta, az ő edzéseinek megnézése után határoztam el, hogy én is szeretném ezt a sportot űzni” – meséli Szófi, aki szintén tagja volt a tavalyi ifibajnokságot nyerő együttesnek. „Az idei szezonunk elég nehezen indult, de szerintem nem baj, hogy kijöttek ezek a problémák, mert így tudunk rajta változtatni. Az ifivel szeretnénk a négyes döntőbe bejutni, és ott jó eredményt elérni, akár meg is nyerni. Személy szerint pedig nyáron szeretnék részt venni a junior Európa-bajnokságon és ott, minél jobban segíteni a csapatot” – zárta gondolatait Szófi.

Kármán Lucának szintén kézilabdázott az édesanyja, így gyorsan ennél a sportágnál kötött ki. Luca nagy eredménynek tartja, hogy a felnőtt csapattal edzhet, illetve Bajnokok Ligája-meccsre is nevezve volt. „Kiemelném meg a tavalyi ifibajnokság megnyerését, illetve hogy részt vehettem junior Európa, illetve világbajnokságon is. Jelenleg sérült vagyok, nem tudom segíteni a csapatot, de örülnék, ha lányok szép eredményeket érnének el, mind felnőtt, mind pedig utánpótlásszinten.”

Simon Petra hat-hét éves korában ismerkedett meg a kézilabdával, legnagyobb sikerének a Magyar Kupa-győzelmet, illetve az ifjúsági világbajnokságon elért bronzérmét, illetve az ifi  EB győzelmét tartja. „Nemrég sajnos megsérültem, szóval nekem a szezonom már véget ért. Jelenleg az MTK-nál játszom kölcsönben, jó lenne, ha a lányok éremmel térnének haza a Magyar Kupa Final 4-ból.”

Ballai Borbálának kézilabdázott az édesanyja, így nála elég nyilvánvaló volt, hogy kipróbálja magát ebben a sportágban. „Jelenleg is edzősködik a Fradinál, és már nagyon korán levitt minket a terembe a testvéremmel, akivel ott is ragadtunk” – meséli Borbála, aki az ifi Európa-bajnoki címére, illetve a Fradi felnőtt csapatával elért aranyérmére is büszke. „Jelenlegi kölcsön csapatomban, a Vácban megkapom a kellő bizalmat, egyelőre szeretnék fejlődni, később pedig stabil NB I-es játékos szeretnék lenni, de jelenleg arra koncentrálok, hogy kiteljesedjek a mostani csapatomban.”

Horváth Fanni is kiskora óta kézilabdázik, legnagyobb sikérnek pedig a tavalyi négyes döntő megnyerését tartja, de büszke az EYOF-on elért győzelemre is. „A bajnokságban jelenlegi a célunk a bent maradás, hosszú távon pedig szeretnék felkerülni az első csapatba, és mind egyénileg, mind pedig csapatszinten eljutni a legmagasabb szintre.”

01.
© Copyright 2013-2023. | Albert Alapítvány | Ferencvárosi Torna Club
Vissza a lap tetejére