Az Albert-díjas Gulyás-Oldal Emma, utánpótlás és felnőttvízilabdázóink tehetsége a bajnoki cím után sem lassít, és már az angyalok városán jár az esze. Interjú!

Mióta vízilabdázol, hogyan ismerkedtél meg a sportággal?

Gulyás-Oldal Emma: Ha jól számolok, immár tizenhárom éve űzöm a sportágat. Annak idején még úszóként kezdtem, a bátyám pedig a Honvédban pólózott, és sokszor láttam őt edzés közben. Mondanom sem kell, hogy a vízilabda sokkal jobban megtetszett, az úszást nagyon untam, azt mondtam, hogy ez nem az én világom, és váltottam.

Mindig is a Fradit erősítetted?

G.O.E.: Úszni még a KSC-ben kezdtem el, de a vízilabdát már a Fradiban, szóval már egy jó ideje itt vagyok a Népligetben.

Milyen volt idén bajnokságot nyerni?

G.O.E.: Egész egyszerűen elképesztő! Úgy gondolom, hogy ez mindannyiunk számára fantasztikus élmény volt, több szempontból is. Először is, az ember mindig örül, hogyha bajnoki címet szerez, ráadásul ez a klub történetének első élvonalbeli aranyérme, és az, hogy én mindebben csupán 18 évesen vehettem részt, csak hab a tortán. Hosszú évek kemény munkája van ebben a sikerben, éppen ezért úgy gondolom, hogy kifejezetten megérdemeltük.

Megterhelő-e egyszerre a felnőttek között és a saját korosztályodban versenyezni? 

G.O.E.: Őszintén megmondom, nagyon nehéz. Óriási a különbség a korosztályom és a felnőtt mezőny között, ott sokkal gyorsabb a játék, erősebbek a lövések, rövidebb a reakcióidő. Mindkét irányban nagyon nehéz visszaszokni, ha hosszabb ideig nem szerepelek valamelyik csapatban, de azért mégiscsak az ifiből a felnőttbe nehéz visszaváltani, hiszen a fiatalabbaknál lassabb a tempó. Ugyanakkor saját magamon is érzem és az edzőim is azt gondolják, hogy sokat fejlődtem a kettős terhelésnek köszönhetően.

A saját korosztályodban igazi húzóember vagy, milyen a vezérszerep, annak neveznéd-e magad egyeltalán?

G.O.E.: Kifejezetten élvezem, én az a típus vagyok, aki teher alatt jobban teljesít. Tudom, hogy sokszor tőlem várják el, hogy vezessem a csapatot, de én ki vagyok békülve ezzel a szereppel, jól érzem magam benne. Néha a medencén kívül is hasonló feladataim vannak, főleg, amikor egy rosszabb periódus után össze kell rázni a lányokat, de ha lehet, akkor kizárólag a játékra koncentrálok.

Hogyan értékeled az ifi döntőt?

G.O.E.: A pénteki nap zseniálisan sikerült, nagyon odatettük magunkat, mindenre odafigyeltünk, és bár a KSI elleni negyeddöntőben végül ötméteresekkel dőlt el a továbbjutás, biztosak voltunk benne, hogy nyerni fogunk. A szombati nap már nem volt ennyire eredményteli, szerintem az elődöntőben kicsit megijedtünk az előttünk álló lehetőségtől, így nem jött össze a döntős szereplés. Szerencsére a bronzmeccsen javítani tudtunk, így éremmel tértünk haza.

Hova jársz iskolába, mi érdekel, mivel foglalkoznál az élsport mellett vagy azon kívül?

G.O.E.. Nemrég váltottam, a Baptista Sportiskolába mentem át a korábbi sulimból, ahol nagyon nehéz volt összeegyeztetni a sportot és a tanulást. Az új iskolámban odafigyelnek erre, csak sportolók járnak ide, nagyon hálás vagyok azért, hogy így már egyszerre tudom csinálni a kettőt. Természetesen élsportoló szeretnék lenni, de érdekel a stylist szakma is. Ha a sporton belül maradok, és márpedig ez a terv, akkor majd a TF-re szeretnék menni, sportmenedzseri szakra.

Milyen céljaid vannak a jövőre nézve, rövid- és hosszútávon?

G.O.E.: A nyár végén két válogatott torna is lesz, augusztusban az U20-as világbajnokság, szeptember legejelén pedig U18-as eb-t rendeznek, szeretnék mindkettőn részt venni és lehetőleg éremmel zárni. Hosszútávon egyetlen cél lebeg a szemem előtt: a 2028-as los angelesi olimpián való szereplés!