Mészáros Dániel klubunk legfiatalabb férfi Európa-bajnokának mondhatja magát, ám tehetséges úszónk idén nyáron nem csak a római világversenyről tért haza aranyéremmel. Interjú.

– Hogyan kezdődött a karriered a Ferencvárosnál?

– Óvodás koromban, orvosi tanácsra kezdtem el úszni, versenyszerűen 2014 óta sportolok a Fradi színeiben. Az elmúlt nyolc évben csoportonként lépkedtem felfelé odáig, ahol most tartok.

– Az idei nyár igen zsúfolt volt a számodra, hiszen részt vettél az Európa-bajnokságon, ahol a gyorsváltó tagjaként te is aranyérmes lettél. Hogyan emlékszel vissza a versenyre?

– Nagyon vártam, készültem az Európa-bajnokságra, szinte csak ez járt a fejemben. Szerettem volna bizonyítani, hiszen 2021-ben nem úgy sikerültek a dolgok, ahogy azokat elterveztem. Ugyanabban a medencében úsztam, mint tavaly, örülök, hogy sikerült megmutatnom, hogy mire vagyok képes. A döntőben nem úsztam, de ott álltam az edzői lelátón és nem túlzás, remegett a lábam, ahogy néztem a többieket, hogy hasítják a vizet és csapásról-csapásra mennek előre. Végül Milák Kristóf ért be elsőnek, leírhatatlan, amit abban a pillanatban éreztem.

– Remek csapattársaid vannak a váltóban, például az általad is említett olimpiai bajnok Milák Kristóf. Mit lehet egy ilyen szintű úszótól tanulni?

– Hatalmas dolog vele egy váltóban úszni, fantasztikus a víz alatti delfinje, de alapvetően a saját tudásom szerint versenyzem.

– Az Európa-bajnokság után következett a junior világbajnokság Limában, ahonnan egy ezüst és egy aranyérmet hoztál haza.

– Igen, örülök ezeknek az eredményeknek. Volt előtte egy másfél-két hetes edzőtábor, amikor még nem a versenyuszodában edzettünk, oda csak később mentünk át. Maga a helyszín csodálatos volt, a hangulat is remek volt, örülök, hogy sikerült az aranyérmet megszereznie a váltónknak.

– Mik a céljaid a következő időszakra?

– Elsősorban az, hogy a 4×200-as váltóba bekerüljek rendes tagnak. Nyilván a távolban már körvonalazódik a 2024-es olimpia, amin mindenképpen szeretnék részt venni és érmekkel hazatérni. Csodálatos lenne a váltó tagjaként olimpiát nyerni Párizsban.

– Még mindig nagyon fiatal vagy, hogy tudod a tanulmányaidat és a magánéletedet a versenyzéssel összeegyeztetni?

– Még iskolába járok, ötkor kelek, edzés, aztán a tanulás, délután megint edzés, este hétre érek haza. Szerda délután szabadnapom van, próbálom azt a napot a magánéletemnek szentelni. Már egy ideje így élem az életemet, hozzászoktam már.

– Téged is támogat az Albert Alapítvány, hogyan látod, mik az előnyei ennek a támogatási formának?

– Második éve részesülök támogatásból, szerintem nagyszerű dolog, hiszen így a versenyzőknek kizárólag az edzésre kell összpontosítaniuk.