Korosztályos Európa-bajnokságon járt az U15-ös leány vízilabda-válogatott. A korosztálynak ez volt az első világversenye, de a lányok nem ijedtek meg a feladattól: az egész tornán csupán egy mérkőzést veszítettek el, és végül bronzéremmel tértek haza.

A mieink a szerbekkel, a horvátokkal és az olaszokkal szerepeltek egy négyesben a zágrábi Európa-bajnokságon, és fölényes győzelmeket aratva, első helyen jutottak tovább csoportjukból. Az elődöntőben a görögökkel találkoztak, és bár szoros mérkőzésen 12-11-re alulmaradtak, a bronzmérkőzésen ismét magabiztosan, 14-8-ra diadalmaskodtak Olaszország felett.

Egyesületünket Kiss Emma Gitta, Paján Zille és Szalkai Hanga képviselte a kontinensviadalon, míg a szakmai stábban Karácsony Vazul, felnőtt női csapatunk technikai vezetője segítette a válogatottat.

A tornát követően Kiss Emmát kérdeztük élményeiről, tapasztalatiról.

– Hogyan telt a felkészülés a tornát megelőzően?
– Már a nyár elején elkezdtük a felkészülést, napi két edzéssel. Ez néha elég kimerítő tudott lenni, de úgy érzem, hogy szükség volt rá, hiszen az edzéseknek köszönhetően összehangolódott a csapat, nagyon élveztük a foglalkozásokat, hiszen mindenki a maximumot nyújtotta.

– Milyen célokkal érkeztetek meg Zágrábba?
– Egyértelműen az eb-aranyért ugrottunk medencébe, mindvégig ez a cél lebegett a szemünk előtt. Kissé csalódottak vagyunk, hogy ez nem jött össze, de úgy gondolom, hogy a bronzérem is szép eredmény, főleg úgy, hogy az első világversenyünkön szerepeltünk.

– Az első meccsek meglehetősen simára sikeredtek. Erre számítottatok?
– Nem. Azt hiszem, hogy annyira dolgozott bennünk az adrenalin, annyira akartunk bizonyítani, hogy a lehető legjobb játékunkkal rukkoltunk elő.

– Aztán jöttek a görögök. Hidegzuhanyként ért titeket a vereség?
– A hidegzuhany talán egy kicsit erős. Azt viszont be kell vallanom, hogy nagyon el voltunk keseredve. A meccset követően mindenki magába fordult, és valamennyi időnk volt is a búslakodásra, de nem sokkal később a stáb felrázott minket a melankóliából, és nagyrészt ennek köszönhető, hogy a bronzmeccsen győzni tudtunk.

– Összességében hogyan értékelnéd a tornát?
– Büszke vagyok a csapatra és magamra, a megszerzett bronzérem mégiscsak magáért beszél. A torna megmutatta, hogy igenis megéri keményen dolgozni, és motivációként szolgálhat a későbbi megmérettetésekre is. Óriási megtiszteltetésnek tartom, hogy az egyesületemet és a hazámat képviselhettem. Nagyon boldog vagyok, hogy részese lehettem ennek a meghatározó élmények, azt hiszem, hogy még az unokáimnak is mesélni fogok róla.